Komal Kant - Mire jó a rosszfiú

Komal Kant - Mire jó a rosszfiú?

2015, Móra

320 oldal

Fordította: Kulcsár Júlia

Goodreads: 3,73

Besorolás: YA, romantikus, realista

Ashton keményen megdolgozott azért, hogy felküzdje magát a gimis tápláléklánc csúcsára. Amikor pozíciója váratlanul veszélybe kerül, bármire hajlandó, hogy mentse a menthetőt, még arra is, hogy segítséget kérjen a szomszédban lakó szexi rosszfiútól.
Luca és Ashton gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. A srácból mostanra tetkós, antiszoc rocker lett, aki enyhén szólva nem repes az örömtől, hogy kisegítse az elkényeztetett királykisasszonyt. Pláne nem úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
A zűrös páros kezdetben legszívesebben megfojtaná a másikat egy kanál vízben, de az igazi gondok akkor kezdődnek, amikor kiderül, milyen félreértés miatt szakadt meg köztük a kapcsolat hét éve.
Eddig az tűnt lehetetlennek, hogy öt percnél tovább elviseljék egymást, most meg az, hogy öt percnél tovább levegyék a kezüket a másikról…

Szeretem a gimis, jókislány-rosszfiús történeteket. Viszont, amit előre leszegeznék, hogy Luca NEM rosszfiú! Ashton meg minden, csak nem jókislány!

Ashton (szegény gyermek, akit ilyen névvel ver a sors lány létére) tényleg megküzdött azért, hogy népszerű legyen. Mindezt azért, mert az édesanyja 18 évesen teherbe esett vele, míg az apa lelépett, aztán pedig merészelt kilépni egy rosszul működő házasságból, ami egy kisvárosban csúnya pletykákra ad okot. Ashton pedig azért dolgozott annyit a népszerűségén, hogy végre ne súgjanak össze mögötte az emberek.Végre a pomponlányok csapatkapitánya lehet, és már ki is nézte magának a focicsapat kapitányát, Oliver Carsont, akivel már elképzelte az egész életét és aki után minden lány epekedik.

Ezenkívül a szintén népszerű és csinos, ám szerfelett utálatos Kance-szel (teljes nevén Askance Logan. Mindenki vonja le a megfelelő következtetéseket a névválasztásokkal kapcsolatban...) barátkozik. Namármost Kance-é az első mondat a könyvben és már abban a pillanatban utáltam. Buta, önző és üresfejű.

Aztán ott van Luca, aki lázadó, tetovált és egy bandában játszik, de az égvilágon nem tett semmit azért, hogy rosszfiúnak lehessen nevezni. Egyszerűen csak visszahúzódó. Ennyi! Viszont bírom a dumáját. Ami viszont marhán nem tetszik, hogy már az elején teljesen világos mennyire vonzódnak egymáshoz Ashtonnal, és ez előrevetíti, hogy igen össze fognak jönni bármennyire nem akarják. Ami engem illet, szeretek rájönni a dolgokra magamtól, nem kell a számba rágni. Finom utalásokkal szerintem többet el lehet érni. De tény, hogy az első laptól kezdve pattog közöttük a levegő.

Továbbá a könyv élvezeti értékéből levont még Ashton teljesen irracionális viselkedése. Hiába alázták a porig az iskola népszerű diákjai, akkor is közéjük akar tartozni és nem átall ehhez bármit és bárkit felhasználni. Kance megalázza, elárulja, mégis kap második esélyt, amit persze utána Ashton is megbán. Oliver szintén az alázók csoportjába tartozik, ráadásul összefekszik Kance-szel, mégis kap második esélyt, aztán persze Ashton azt is megbánja. Luca, akinek az egyetlen ballépése, hogy magába fordul, mikor az apja meghal, nem érdemel második esélyt. Valaki mesélje már el nekem hogy ez hogy működik?

Már csak egy dolog van, ami piszkálja a csőrömet, mégpedig, hogy Stacey olyan könnyen lekopott Lucáról. Egyik pillanatban még a fiú ágyában hempereg, a másikban meg már Riley-val jár...

Ezeket leszámítva persze nagyon élveztem a könyvet, szeretem, mikor a lány és a fiú szemszögéből is olvashatunk egy könyvben.

Kedvenc szereplő: Egyértelműen Luca és a dumája J Ezenkívül Eddie-t is kedveletm, no meg Ashton és Luca anyukáját.

Ami tetszett: A pattogó feszültség Ash és Luca között: az első csókjuk és a konyhai jelenet ;)

Ami nem tetszett: Ashton az őrületbe kergetett a hülye viselkedésével. Ezenkívül Kance. Valamint, hogy minden második oldalon szembejött a „kitekerni egymás nyakát” kifejezés. Oké, felfogtuk, hogy egymás idegeire mennek, nem kell a szánkba rágni!

Értékelés: 

Wee-see pályázat

Dawn Rea Miller - Larkstorm - Pacsirta

Dawn Rae Miller – Larkstorm – Pacsirta

Oldalszám: 368
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Larkstorm
Fordító: Papolczy Péter

Országos megjelenés: 2013.12.17.

Alauda a születésétől fogva tudta, ki lesz a párja. De mi van, ha a fiú az Állam ellensége?

A pusztító Hosszú Tél során a világ lakosságának a fele odaveszik, az Állam utána még éveken át csatározik a Fogékonyaknak nevezett különleges képességgel született emberi lényekkel.

A tizenhét éves Alauda Greene, az Állam alapítóinak egyik utolsó leszármazottja, tudja a dolgát: keményen tanulni és mintapolgárrá válni, hogy ősei nyomdokába léphessen. Az életét a születése pillanatától elrendezték, és alig várja, hogy leérettségizzen és megkezdhesse közös életét Beckkel, a fiúval, akit szeret, amióta az eszét tudja.

Ám Beck eltűnik, miután megvádolják, hogy Fogékony, és hogy merényletet tervez Alauda ellen. A lány meggyőződve, hogy az Állam tévedett, összetört szívvel a fiú keresésére indul, mert tisztázni akarja őt.

Amit kiderít, az veszélyesebb és félelmetesebb, mint maguk a Fogékonyak.

Meg kell ölnie a fiút, akit szeret, ha nem akarja, hogy ő végezzen vele.

!!!!!!SPOILER ALERT!!!!!

Előre szólok, hogy valószínűleg az egész bejegyzés SPOILERES lesz, mert erről a könyvről képtelenség úgy írni, hogy nem lövök le néhány fontos részt.

A fülszövegről egyből az jutott eszembe, hogy tökre olyan, mint a Vámpírakadémiában, miután Dmitrij átváltozott és Rose utána ment, hogy megölje. Gondoltam, Áhh, ez tök uncsi lesz, de azért belekezdtem. Mondhatom, kellemesen csalódtam. Nem egész 20 óra alatt elolvastam.

Mikor elkezdtem olvasni, az ugrott be hogy ez elég Beavatott gyanús. Ahogy az állam meghatározza, hogy mit csinálsz, kivel csinálod, hol csinálod. Az, hogy a hivatalban elhatározzák, kivel fogod leélni az életed elég szívás. Vágom én, hogy a lehető legjobban összepasszoló embereket kötik egybe, de akkor is. A szabad választás annyival jobban hangzik. Viszont az is igaz hogy egy rakás kellemetlenségtől is megkímélnek, gondolok itt a randizás, párkeresés nehézségeire, az összetört szívek fájdalmára. (friss szingliként inkább erre ;))

Mint a legtöbb könyvnél, ennél is attól tartottam, hogy majd döcögősen indul, az első pár fejezetben csak bevezetés lesz, meg biztos majd az Állam működéséről lesz benne szó, meg hogy ez miért nem jó, stb. Ebben is kellemesen csalódtam. Az események azonnal beindultak, és elég pörgős volt szinte végig. De onnan kezdett teljes mértékben letehetetlenné válni, mikor Alauda (elég hülye név, meg kell hagyni...) megérkezett Nyárdombra. Onnantól egy szuszra olvastam el az egészet.

Onnantól kezdve, hogy Alauda betette a lábát a burkon belülre, volt valami a sztoriban, ami a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeire emléksztetett. Kicsit sötét, kicsit morbid, kicsit múlt századi. És ez teljesen magával ragadott. Azt meg kell hagyni, hogy Mrs. Channing bosszantó egy teremtés. Marhán szurkoltam Alaudának, hogy robbantsa már le a fejét végre. De neeeem...

Úgy a történet második harmadánál a Lenyűgöző teremtmények jutottak egyembe. Ez az egész a fekete meg a fehér boszikkal nagyon hasonlít rá. Viszont a Pacsirtában nincs vagy-vagy. Az vagy aminek születtél. Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy Alauda tényleg pusztításra született fekete boszorkány, és hogy nagy valószínűséggel ki fogja nyírni szegény Becket.

A háromszázadik oldal körül három lehetséges kimenetelt láttam. Miután ugye Beck fondorlatoskodásának köszönhetően egybeköttettek, az első ötletem az volt, hogy oké, akkor szökjenek meg mindketten. Aztán rájöttem, hogy így nagyon nem oldódna meg semmi, szóval a három közül a legvalószínűtlenebbnek soroltam be. A legvalószínűbbnek azt mondtam volna, hogy Alaudának meg kell ölnie magát. Ha a saját sztorim lenne, boztos ez lenne a vége. („Híres” vagyok arról, hogy képtelen vagyok happy end-et írni :D) Mármint, hahó! Hogy fogod megakadályozni, hogy 1. megöld a fiút, akit mindennél jobban szertsz, 2. hogy megkaparítsanak a fekete boszorkányok mint tömegpusztító fegyvert. A harmadik valószínű végkimenetel pedig, hogy Alauda szépen teljesen feketévé válik, és Becket is feketévé változtatja. Azután megöli. Sehogy sem járnak jól... Aztán kapsz egy gyönyörű kis függővéget. Nesze neked!

!!!!! SPOILER ALERT!!!!!

Zseniális fordulatokkal tarkított történet, folyamatosan változik a véleményed, álláspontod. Nagyon élveztem!

Kedvenc szereplő: Hát azt hiszem, legjobban Eloise tetszett. A kisugárzása, az optimizmusa kicsit felturbózta Alauda lelkivilágát, és így az enyémet is. J És persze Beck!

Ami tetszett: Imádtam, hogy szépen lassan mindenkiről kiderül, hogy Fogékony J SPOILER! Meg persze Beck fondorlatoskodása, ahogy egybekötötte magukat. Édes <3 span="" style="color: red;">SPOILER!

Ami nem tetszett: A tehetetlenség, hogy nem igaz már hogy nem tudsz kimondani egy olyan egyszerű szót, hogy szeretlek. ÉS MRS. CHANNING!!!!!

Értékelés: